a boldogságtervről

Gretchen Rubin könyve a virtuális várólistámon nem olyan régóta van rajta, de a képzeletbelire már évekkel ezelőtt rákerült. Az olvasás végén már biztos vagyok benne, hogy ez a könyv tavaly nagyon jót tett volna nekem. Pocsék év volt, megtépázott egy kicsit, és nagyon nehezen találtam meg, hogy kéne kimászni a mocsárból. Eleinte nem is nagyon akartam. Szóval ez a könyv nagyon jól jött volna, talán egy kicsit hamarabb próbálok meg szemléletet váltani…
mert leginkább erről van itt szó. Gretchen Rubin nem adja meg a tuti receptet a boldogsághoz. Nem úgy szeretné elérni a boldogabb életet, feladja az eddigit. Tulajdonképpen nem változtat jelentősen az életén, mert igazából nincs vele baj. Egy átlagos, ámerikai, felső középosztálybeli családanya, van két szép gyereke, egy szerető férje, akit ő is szeret, szereti a munkáját, meg hát nincs sanyarú sorsa, lássuk be. Bizonyos szempontok miatt nehéz vele azonosulni. De más dolgokban meg nagyon hasonlítunk, ezért ugyanúgy voltak bólogatós, meg szemöldökfelvonós pillanatok is. 

 

Gretchen könyve egy napló. Nagyon alapos boldogságkutatással fog bele, aztán egy évig különböző fogadalmakat, parancsolatokat betartva (Légy önmagad! Légy kedves! Énekelj reggelente! Ne panaszkodj! Ne ítélkezz! stb.) próbál derűsebb lenni, és próbálja értékelni azokat a dolgokat az életében, amik fölött az átlagos hétköznapokon eddig elsuhant.

Nem mondanám aha-élménynek, mert ugyan tesz megállapításokat a könyvben, amiket „ragyogó igazságnak” nevez (ó, Gretchen…), de lássuk be, újat igazán nem mond. Nem is állítja, persze (egyik kedvenc idézetem: "Minden lényegeset elmondtak már korábban. (Még ezt a mondatot is. Alfred North Whiteheadtől származik a mondás: "Minden lényegeset elmondtak már korábban") imádom :D), hiszen éppen arról van szó, hogy a kutatásai során találtakat próbálja alkalmazni. De azért le lehet belőle vonni a tanulságot. Az év elején rengeteget foglalkoztam azzal (példágul önsegítő, -fejlesztő könyveket is olvastam, és podcastocat hallgattam, óemdzsí), hogyan tudnék pozitívabb lenni (Gretchenhez hasonlóan szeretek morgolódni, élcelődni, az ítélkezést pedig még mindig sokszor nehezen állom meg – vagy sehogy), és azzal boldog lenni, amim van, mert az nem kevés. Talán ezért volt a legtöbb gondolat ismerős. Viszont el tudom képzelni, hogy valakinek tényleg ez a könyv hozza meg a fordulatot.

Létezett egy boldogságtervem 2020-ra, persze csak a fejemben, nem írtam fogadalomtáblázatot. Talán egyszer ilyen is lesz. Azért van egy-két dolog, amit korábban is terveztem vagy csináltam már, de most újra kedvet kaptam, hogy:

- hálanaplót írjak,
- meditáljak (a digitális oktatásos karanténosdiban nagyon sokat segített, hogy ne őrüljek meg – igen, pedagógus oldalról is nehéz volt),
- jógázzak minden nap (nagyon hiányzik, nekem igazából ez volt az első kapaszkodó ki a gödörből, egy csoda – aztán még volt egy pár, lehet, hogy egyszer írok róla. Vagy nem. :D),
- szakítsak időt arra, amit szeretek csinálni (elmondani nem lehet, milyen jó úgy indítani a napot, hogy már olvastam/tornáztam/blogoltam… csináltam valamit, amit élvezek, még akkor is, ha ehhez egy órával hamarabb fel kell kelnem).

Egy fontos gondolatát a könyvnek mindenképp érdemes magunkévá tenni (anyák, ti különösen figyeljetek): a saját boldogságoddal foglalkozni nem önzőség. Légy benne a toplistában, akiknek a jólléte fontos számodra! Töltsd fel a tankodat! Mert akkor tudsz adni másoknak, ha van miből. „Tégy jót, és jól leszel – légy jól, és jót teszel.”

Az „Űranyám, olvasni kell míg van rá időm” rovatot olvasták.