az hajmosásrul (avagy no poo napló, - első ezen a néven)

Elég lassan haladok ezzel a low waste (a zero waste-ről azért nem is álmodok) dologgal, de majd szép lassan, ha elfogy valami, akkor váltok. Egyrészt, ami van, azt már elhasználom, másrészt kivitelezhetetlen lenne mindent egyszerre lecserélni. Mosható pelenkával kezdődött, azzal jött a mosószóda, mosóparfüm, perkarbi, citromsav. Folpackot, alufóliát, papírtörlőt, folyékony szappant már nem veszünk hónapok óta, én már tusfürdőt sem használok. Most kiürült a samponos flakonom, úgyhogy belevágtam ebbe a no poo micsodába.

(Igeeen, in medias res, kit érdekel, hogy nem írtam november(?) óta? Vagy hogy akkor írtam? :D)

Kísérletezgetek, úgy döntöttem, elsőként pedig a szódabikarbónás (bocs :D) hajmosással próbálkoztam.

Normál, samponos verziónál úgy nézett ki a dolog, hogy kb. két nappal az esemény után már össze kellett fogni, mert borzasztó volt, cafatokban állt, a töve merő zsír. Gyermek előtti időkben (továbbiakban gy.e.) a következő napon már megmostam, gy.u. azért már nem volt ilyen egyszerű. Finoman szólva is ritkultak a hajmosások, de ez a hajam borzasztóságát nem változtatta. Nahát.

Szóval most...

Szódabikarbónás vízzel megmostam, aztán almaecetes vízzel öblítettem. Ezt kimostam belőle, és a végén leöblítettem rozmaring teával. Hát erre rá kell készülni. :) Ezt már nem mostam ki. Aznap szupi rozmaring illata volt, másnap már persze nem éreztem, de ez egyáltalán nem zavart. (Almaecet szaga sem volt, szóval ez senkit ne tartson vissza.) Hajmosás után megszárítottam (rossz pont, tudom). Az eredmény dúsabbnak tűnő haj, és a zsírosodásnak nem volt nyoma sem. Mondjuk, a 4. nap már össze kellett fognom, mert hülyén állt, de nem volt zsíros egyáltalán. Sőt. Inkább túlságosan száraz, ráadásul kócos. Állandóan.

Úgy tűnik, nem ez a módszer lesz az én no poo hajmosási rutinom. Egyébként 5 nappal a szódabikarbónás mosás után éreztem úgy, hogy ideje hajat mosni, de az már egy rozslisztes sztori. Lesz. Szóval...

folytatása következik. :)