Oldalak

2020. szeptember 1., kedd

a boldogságtervről

Gretchen Rubin könyve a virtuális várólistámon nem olyan régóta van rajta, de a képzeletbelire már évekkel ezelőtt rákerült. Az olvasás végén már biztos vagyok benne, hogy ez a könyv tavaly nagyon jót tett volna nekem. Pocsék év volt, megtépázott egy kicsit, és nagyon nehezen találtam meg, hogy kéne kimászni a mocsárból. Eleinte nem is nagyon akartam. Szóval ez a könyv nagyon jól jött volna, talán egy kicsit hamarabb próbálok meg szemléletet váltani…
mert leginkább erről van itt szó. Gretchen Rubin nem adja meg a tuti receptet a boldogsághoz. Nem úgy szeretné elérni a boldogabb életet, feladja az eddigit. Tulajdonképpen nem változtat jelentősen az életén, mert igazából nincs vele baj. Egy átlagos, ámerikai, felső középosztálybeli családanya, van két szép gyereke, egy szerető férje, akit ő is szeret, szereti a munkáját, meg hát nincs sanyarú sorsa, lássuk be. Bizonyos szempontok miatt nehéz vele azonosulni. De más dolgokban meg nagyon hasonlítunk, ezért ugyanúgy voltak bólogatós, meg szemöldökfelvonós pillanatok is.